7. nap, csütörtök

A mai napom elég korán indult, fél5kor már ébren voltam és vissza sem tudtam aludni. Kb. nem is tudom, olyan 3-4órát ha alhattam. Reggel még elvoltam, kávézgattam, néztem a béna reggeli sorozatokat, feklésztem, de közben folyamatosan csak Rá gondoltam. Nagyon hiányzik. Aztán mentem Egerbe tesómmal, vártuk keresztanyumat, majd hazajöttünk. Főzőcskéztem, legalább azzal is telt az idő. Majd délután séta.

Mégha nem is sokat, de legalább egy kicsit tudtunk beszélni. És már tényleg azon a ponton vagyok, hogy legszívesebben ordítanék, mert annyira mardos legbelül az érzés, a hiányod. Sikítani volna kedvem, de mivel megígértem, hogy nincs hiszti, így marad a sablonmosoly. :)

Már tényleg nincsen sok, és vasárnap találkozunk. Alig várom, nagyon-nagyon! Csak lenne már... :( de ha 7napot kibírtam, nehogy már ebben a maradék 3napban törjek meg. Mindenképpen látnom kell Téged vasárnap, szükségem van Rád!

Kell a mosolyod, a nevetésed, a hangod, a szemed, a szád, az érintésed, az ölelésed, az óvó karjaid, a szereteted...a szerelmed! Minden! :)

Végezetül csak ennyi: 'A távolság keserves próbája a szerető szíveknek!'

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.