Már megint itt. Tudom, régen írta már de mindennek oka van. A sablonok. Nem volt időm, nem volt kedvem, helyette inkább lecsaptam egy feles vodkát, megittam egy sört, és nem foglalkoztam mással.

Nem vagyok zenész, így nem tudok dalban mesélni. Most hallgattam egy zongorarészletet, ami tele volt fájdalommal, amit én okoztam. Lehetett volna egy gyönyörű balett része, ahol csak táncolok, de nem. Én nem táncoltam, inkább a másik fél fájdalmát hoztam elő, és keltettem életre a benne lévő félelmeket, csalódást, a rosszat. Mikre is képes egyetlen mondat vagy akár egyetlen kimondatlan szó. 

Érzelmek. Rosszak, lehetnek jók, de borúsak is. Éljünk közhellyel: "Jön még borúra derű." (...)

Akarva akaratlanul okozunk másoknak fájdalmat. Ez nem szándékos. De amikor az agyad úgyvéli, helyesen döntesz, a szíved megszakad, belehasad, kettétörik.

Hazugság. Kinek? Miért? Milyen céllal? Azért, hogy ne okozzunk fájdalmat? Hosszútávon nem kifizetődő, de a kegyeshazugságok megbocsáthatóak. Azthiszem. Attól függ, hogy miért?! Miért haszáljuk őket? Védelem céljából, vagy csak a saját jólétűségünk érdekében?

...

puszipacsi

d.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.