Sokaknál merül fel a kérdés, hogy mi miatt megy tönkre a párkapcsolatuk. Magukban őrlődnek, magukat vagy épp a másik felet hibáztatják. Fölösleges, ne dobálózzunk sárral, ne essünk neki a másiknak. Miért is tennénk, ha még szeretjük őt?

Itt nem a kommunikáció hiányáról van szó, bár adott esetben lehet az is. Nem a pénz és nem a szex azok a dolgok, amelyek megmérgezik a kapcsolatot. Gondolkodtál már ezen ténylegesen és hosszasan? Én igen. Arra jutottam, hogy mindegy, ha van pénzed, nem ez kell a boldogságodhoz, hanem TE! Saját magadnak kell megfelelned, és így a másik is észreveszi majd, hogy erős és független ember vagy. Meglátja benned a méltó társat. A tudat, hogy mire ezt felismered, lehet már késő lesz, de akkor is túl vagy egy leckén, mert minden okkal történik.

Hagyj időt a másiknak, hogy érezze hiányod, hogy rájöjjön, mégis kellesz neki. Szokták volt mondani, majd az idő megold mindent! ...

...így legyen!

A fejekben megszületnek a „neked ilyennek, vagy olyannak kellene lenni” kezdetű elvárt érzések és tettek, először csak apró kis szurkálódások, ami később hatalmasra nőheti ki magát.

Az elvárások kinyírják a spontaneitást, az őszinte, ösztönös mozdulatokat egymás felé, csak kritizálnak, felrónak, és meg akarnak változtatni. Elfedik a varázslatot, nem szemlélnek csodálattal, nem gyönyörködnek tökéletlenségünkben, senki nem örül bukdácsoló létezésünknek, és senki nem szeret minket önmagunkért.

Akármennyire is nem veszünk róla tudomást, az igazi szeretet, az a feltétel nélküli szeretet. Ahogy nem várhatjuk el, hogy süssön a nap, ne essen az eső, ne legyen forgószél, szivárvány, szállingózó hó, vagy csontig hatoló fagy, úgy a másiktól sem várhatom el, hogy lépjen ki egyéniségének meglepő, nem mindennapi, egyedi, vagy éppen hétköznapi jelmezéből, köszönjön el tőle, tegye fel azt a polcra, és álljon előttem meztelenül, magasra tartott karokkal, majd én felruházom új, nekem tetsző tulajdonságokkal, az én elvárásaim szerint.

Amikor nincsenek elvárások, akkor otthon érezheted magad. Akkor úgy nyilvánulsz meg, és az lehetsz, aki valóban vagy.

Amikor egy tiszta, elvárások nélküli, érintetlen szerelemre gondolok, mindig a folyó jut eszembe vagy egy léggömb. Sem a folyónak, sem a léggömbnek nem mondhatod meg, merre menjen. Ha a szél erősen fúj, egyre jobban távolodik, ami csak egy elvont dolog, hiszen gondoljunk bele, akármennyire is ráakarod erőltetni a te elvárásaidat, gondolataidat a másikra, ő elfog távolodni, viszont ha hagyod, hogy a saját medrében csordogáljon, mint a folyó, egyre közelebb fogod magadhoz érezni.

Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs függőség. Hiszen nem követelhetem senkitől, hogy tegyen boldoggá.

puszipacsi

dorcsií.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.