Nőj fel! Tanuld meg! Tedd ezt! Tedd azt!

Elég...

Miért gondolja bárki is, hogy majd megmondja nekem, hogy mit tegyek és mit érezzek? Úgy érzem elég nagylány vagyok hozzá, hogy tudjam magamtól is. Elégszer hagytam már magam és elhatároztam, többet nem fogom. Nem fogok mások szerint élni. A saját életem, hagy döntsem már el én, mit is akarok vele kezdeni. 

Erős vagyok és igen, megállok a magam lábán. Néha kibillenek az egyensúlyomból, de olyankor van, akikre számíthatok és egy pici lökettel visszapöckölnek egyenesbe. Nem leszek megint gyenge, hogy majd mások a lábukat töröljék belém, hogy eltiporjanak és megalázzanak. 

Rengeteg dologra rájött az elmúlt 1 hónap alatt, sőt akár csak egyetlen délután alatt is. Majd egyszer, ha találkozunk, talán megköszönöm, bár nem ismerlek. Vagy akár, megköszönöm itt. Olyan dolgok kerültek megvilágításba, hogy talán magamnak sem mertem bevallani, soha. Maga az érzés, hogy kimondhattam mindent, ami nyomta a szívem és minden következmény, vita, harag nélkül. Felbecsülhetetlen. 

...ámdeviszontazonbansőt! Nőj fel!

Könnyű úgy osztogatni ezeket a jó tanácsokat, hogy nem ismerjük a másik embert, amikor nem tudunk róla semmit. Mások problémáját én is elég könnyedén, akár csettintésre megoldom, a magamét meg sajnos nem megy egyről a kettőre. Nem csak nekem kellene ilyeneken elgondolkoznom, úgy vélem. Talán, egyszer ráébred mindenki, mi is a helyes döntés. Csak ott van az a közhely: 'Nehogy késő legyen.' 

Késő, ami már visszafordíthatatlan lesz. Gondolkozz. 

puszipacsi.

D.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.