Előljáróban egy-két fontos tudnivaló: 

         A Szirének vagy Szeirének a görög mitológia naiaszai. Csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nimfák.

A maga nemében milyen tökéletes párosítás, nemde? Hogy lehet valami egyszerre csodás ámde annál gyilkosabb. Jó kérdés, teszem fel magamnak is. Bár nem meglepő, úgy vélem. Mindenki hallhatott már a szirénekről mesékből, dokumentumfilmekből. Mindig olyan szépnek ábrázolják őket, főleg a mesékben. Azonban sosem tudhatod, milyen is a belső valójuk. Lehet, hogy kívülről ragyog, csillog és fénylik, ugyanakkor nem biztos, hogy a belső is ilyen ékességet rejt. 

Mindent rá lehet vetíteni az emberekre is. Ez nem féltékenység, csak van, aki más szemléletmóddal rendelkezik és van, aki pedig lehet, talán, elfogult. Próbálok mindent a lehető legjobb módján nézni. DE már ez nem megy. Megakadtam. Akármilyen hihetetlen is, de nem jutok tovább. Nem az írásban, az életben. Amint már említettem, minden mindenre rávetíthető. Emberre, állatra, növényre, amit csak beletudsz gondolni.

Szirének. A csodaszép sellőalakban ábrázolt 'meselények', milyen szépek, vonzóak, üde külsejűek. Gondolj bele, nem lehet, hogy valami rossz szándék, hátsógondolat lakozik mélyen, legeslegmélyen?! Ne hidd el, járj utána. 

Gondolj bele az én helyzetembe. Hol tudnék egy szirénnel versenyezni, aki csodálatos hangjával, küllemével magához édesget? - Tévhit.

Én nem, én nem akarok versenyre kelni. Fölösleges. Ha valóban akarod, észreveszed. Csak nehogy késő legyen.

Szirének. A csodás, ámde...

...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.