Ez a nap, hm, azt hittem, hogy ma majd teljes egészében rólam, csak is rólam fog szólni. Hiába, hogy csak névnapom van, jólesik mégis azt gondolni, hogy ez csak az "én" napom és a többszáz, ezer, tízezer Dórié, a világon.

Mikor felkeltem, esett. Gondoltam is magamban, hogy: "na, remek nap elé nézünk...esik, ez már jó nem lehet" de nem hagytam, hogy ezek a rút gondolatok cikázzanak  fejemben. Pozitívan álltam a naphoz, mégha ő hozzám nem is. Elindultam suliba. Egyetlen egy árva órám volt ma, ami halál unalmas volt. Mikor beértem suliba, -majdnem elkéstem- semmi nem volt. Senki hozzám sem szólt, abszolút. Ez volt a második "jel", hogy na, ebből jó nem fog kisülni.

Hazajöttem, a naptáram elázott, 3. pont. Majd vissza Egerbe. Végig esett. Remek Dóriknapja, mondhatom. Remélem a többieknek több öröm volt ebben a napban. De hát, prbóbálok még mindig pozitívan gondolkodni. Még nincs mége a napnak, közelsem! 

Kitartás!

na, puszipacsi.

dorcsií.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.